2. Fejezet - Bejelentés

Bejelentés

- Hogy mi? - kérdezte apu és még jobban beljebb jött a szobámba. - Mit csinálsz te ma? Szerintem valamit rosszul hallottam.
Ekkor egy öntelt mosolyt varázsoltam az arcomra, mert mint hugi előszeretettel bánok el a bátyámmal, annak ellenére, hogy imádom.
- Nem apa jól hallottad. A Seth megkéri ma Nina kezét. Ugye milyen szuper? - felelte a testvérem helyett a túlbuzgó énem. Ugyanis ez a szenvedélybetegségem.
Imádok segíteni, meg minden ehez hasonló dolgot. Én intézem például a család dolgait, mert ha a férfiakon múlna mindenki rászedne minket. Ők sose álnak ki az igazukért, vagy csak nagyon ritkán. Én azonban egy temperamentumos kiscaj vagyok, ahogy Mila szokta mondani. Kiállok az igazamért, és a közvetlen közelemben élőkért. Meg persze a barátaimékért is. Vizont ennek a háthulütője, hogy szeretem mindenbe beleütni az én picike orrockámat.
Ha valaki valamit nemtud mindig hozzám jön az új információkért, de azt csak nagyon ritkán adom ki. Meg persze mindig. Persze Mila erre a szokásomra is kitalált egy kis nevecskét. Ez a pletykás vénasszony szindróma. Persze én nem vagyok vén a magam 17 évével. Csak ezt neki nehéz megérteni, mert a matek nem az erőssége. De pont ettől szeretem én annyira.
Visszatérve a jelenba az adott körülményekhez apát sokkolja a hír, Seth meg felvette a jól megszokot én semmit se tudok az egészről nézést.
- Nem, nem szuper. Higyen még túl fiatalok vagytok. - kezdett bele a filmekből már jól ismert túl fiatalok vagytok még a házassághoz sablonszövegbe.
- De hiszen már 22 éves vagyok! És tuttommal anyával ti csak 20 évesek voltatok amikor összeházasodtatok. Mindössze két év ismeretség után. Rá egy évvel jöttem én. Ellenben én már 2 évvel éretteb vagyok nállatok, mellesleg Nina és én már gyerekkorunk óta ismerjük egymást. - hadarta el a bátyám az érveit, amit minden bizonnyal már jól betanulhatott a tükör előtt. Viszont apa nagy szívfájdalmára fölhozta az anya témát.

Mint már említettem engem ez sajnos nem hat meg annyira mint őket. Persze nekem is hiányzik, és sokszor elképzelem milyen lenne ha itt lenne velünk. Biztos sokkal bölcsebb lenne ennél a két mamlasznál. Apát viszont nagyon mélyen érinti mindig ez a téma. Ilyenkor ahogy ránézek olyan elveszetnek látom. Megpróbáltam magam túltenni apahelyzetén, és kihasználva a gyengeségét, és hogy segítsek a bátyámnak még éni belerugtam, és a védelmére keltem Seth-nek.
- Ebben teljes mértékben igaza van. Nem de bár? Ja és el ne feletkezzünk róla, hogy nekik van hozzá anyagi alapjuk is, nem ugy mint két elszökött kamasznak. - tudtam, hogy ez is fájó seb apa életében, de ha egyszer Seth boldogsáda a tét!?
Apa csak forgatta a szemét. Tudta, hogyha egyszer elkezdek valamibe azt én végig viszem azt amég ki nem derül az igazam. Nem hiába kacsingatok a jogi pálya felé. Végül mint mindig győzött a bátyámmal alkotott párosunk.
- Ronnie, tudod hogy veled nem éri meg vitázni. - mondta, miközben bejött a szobába és áttölelt. Közbe persze egy puszit is nyomott a fejemre. ( Már megint az a fránya kisebbségi komplexum! A családba kisnövésűnek származok, mert mindketten majdnem egy fejjel nagyobbak nállam. ) Majd nagy levegőt vett, és Seth fejé fordult. - Rátok pedig áldásomat adom.

Erre a bátyám szeme felcsillant, és az eddig kétely eltünt belőlle. Fölpattant az ágyról, és kirohant a szobámból. Előtte csak annyit mondott, hogy 10 perc és indulunk. Majd apa is követte. Gondolom ad néhány apai jótanácsot, meg megpróbál idézni anya bölcsességeiből.
Eddig észre se vettem, hogy a kezem még mindig ökölbe szorul az a valami körül amit Seth adott nekem. Lazítottam a szoritáson, amíg meg nem láttam a kis ezüt lánc szerűséget. Ez nagyon felkeltette a figyelmemet. Egyből szélesre nyitottam a tenyeremet és egy pillanatra elállt a lélegzetem.
- OMG. - nyögtem ki a gyönyörtöl fűtve. Nem hittem a szememnek. Ez rengeteg pénzbe kerülhetett. És nem tuttam volna róla, hogy Seth-nek van fölösleges pénze. Főképp olyan amit rám akarna költeni.
Könny szökött a szemembe, és gördült lefelé az arcomon, az államig ahol aláhullottak a ruhámra. A nyakláncot a kezem közül kiengedve az aprócska medált fogtam. Gyönyörű volt. Rózsasin balettcipő alakú medál. Pont olyan amit a minap hazafelé megnéztem a Tiffany kirakatában.
Ebből csak egy dolgot tudtam leszűrni. Nina gyűrűje a Tiffany-ból származik. Éppugy mint a nyakláncom.
Ügyetlenül, de azért sikerrel felcsatoltam a nyakamba. Sokat jelentett nekem a balett. Az egyig dolog az az volt, hogy kiskorom óta álmodtam, hogy balett-táncos leszek. Ezek azomban csak hiú ábrándok amiket kergetek. Sose lennék jó balettos. Igaz az alakom megvan hozzá, mert akármennyit eszek nem látszik meg rajtam. A másik dolog ami miatt nagyon szerettem, az anyuval összekötő kapocs. Anya is balettos volt, és nagyon jó volt abba amit csinált. Csak sajnos mi kettévágtuk a karierjét.
Ezeken töprengve elindultam kifelé az ajtón. Felvettem a táskámat és mielőtt még kimentem volna gyorsan belenéztem a tükörbe, és letöröltem azt a pár kósza könycseppet ami legördült az előbb az arcomon. Majd kiléptem magam mögött hagyva a szobámat, és izgatottan várva a nap folytatásait.


Remélem tetszett ez a feji is. Lécci írjatok komit ide is :D
köszi

Lexi