4. Fejezet - A buli

A buli

" Olyan vagy, mint a Nap. Akárhányszor feltűnsz, mindig boldoggá teszel."

- BigBobby! - kiáltottam amint megláttam a hatalmas embert kimagasodni a tömeg elején.
- Ronnie, Mila! Jaj, de örülök nektek. Már azt hittem ide se értek. - üdvözölt minket egy nagy mosolyan az arcán.
- Tudod az úgy volt, hogy ez itt - felém bökött - és az ött - itt a bátyámra mutatott aki mögöttünk volt Ninával - nem értek oda időbe, mert "állitólag" nem indult a kocsi. Szerintem csak túl sokat tollászkodtak a tükör előtt – az állítólag szónál persze idézőjelet mutogatott a kezével.
Nem szóltam semmit, csak a szememet forgattam. Azt hiszi én tollászkodok sokat, pedig ő nem volt időbe kész mire mi odaértünk. Nem akartam itt veszekedésbe merűlni ezért inkább ezt nem említettem meg neki. Imádtam, de néha ezzel a divatmániájával az idegeimre tud menni. Ezért belekaroltam és BigBobby felé fordultam.
- Akkor mehetünk is? - kérdeztem fejemmel a bejárat felé intve.
- Ti? Hát nem is tudom... Tudjátok nem lenne szabad... - morfondírozott szigorű fejjel. Én csak kérdő pillantásokat vetettem rá - Még szép. – vágta rá egyből fülig érő mosolyal. Az egyetlen dolog amit nem szeretek BigBobby-ban azok a fa viccei. Néha nagyon viccesnek hiszi magát, de az esetek 90%-ban köze sincs a mondandójának a humor szóhoz.
- Köszike - mondtuk egyszerre Milával, és egy puszit nyomtunk egyszerre két oldalról az arcára.
- Már ezért megéri itt dolgozni. - mondta egy széles mosolyal az arcán, majd beengedett minket bátyámékkal a nyomunkban. Közbe amíg én odaadtam neki a belépő árát, addig ő Mila kezébe nyomta a karszallagokat. Föltettük egymásét a másik ketőt meg hátraadtuk a mi kis gerlice párunknak.
Közben hallottuk amint nagy felháborodást keltett a sorban a mi kis bevonunónk. Persze ezt nem hagyhattam szó nélkül, és hátraszoltam.
- Tudod aranyom ilyen ha az embernek vannak kapcsolataik, és tudnak kedvesek lenni, és az emberek nem csak a kipakolt mellüket bámulva tesznek kekik szivességet.
Nagyon nem tetszett ez nekik, de Mila csak nevetett melettem.
- Jól megmontad kislány. - hallottam Seth bíztatását a hátam mögött. - Itt találkozunk éjfélkor. Ha kellek van nállunk telefon. - mondta és ezzel ők elindultak az egyik irányba, mi meg a másikba.
Jobban mondva mi a mosdóba indultunk el egy kis mustrára. Sose árt ha mielőtt belevetjük magunkat az éjszakába még ellenőrizzük a sminkünket. A bejárat mellet nemsokkal balra fordultunk és már ott is voltunk a nők első és legfontosabb pihenőhelyén a női mosdóban.
Amint bementünk örömmel nyugtáztam, hogy rajtunk kívül csak négyen voltak a mosdóba ami elég nagynak számított. Milán és rajtam közel egyforma ruha volt. Ugyanolyan fekete szaggatott cicanaci. A nekem laza fehér pólóm volt egy nagy LOVE felítatal a közepén, és fehér Converse cipő. Neki egy csupa fekete fél váll nélküli póló egy fekete saruval. A hajam ki volt vasalva és kiengedve a vállamra hullott, higicájé is pont olyan volt mint az enyém. A smink csak egy kis nagyon egyszerű bulismink volt.
Belenézve a tükörbe nyugtáztam, hogy semmi se változott az otthoni helyzethez képest. Aztán elmosolyodtam, azon amin veszekedtünk az előbb. Tehát volt értelme elkésni a találkozóról, persze ezt Milának soha sem vallanám be.
Amint végeztünk a "terep szemlével" kiléptünk a mosdóbol és egyenesen Poppy-ba és a barátjába Matt-be ütköztünk. Nagy meglepetés volt, de örültem neki, hogy nem kell majd kettesbe buliznunk.
- Ti mit kerestek itt? - szegezte nekünk a kérdést Matt.
- Hát neked is szija. És én is örülök, hogy látlak. - kapta föl a vizet Mila.
- Tudjátok, hogy nem úgy gondolta. Amugy nem beszéltük, hogy mi is jövünk? – keltem Mila védelmére, és egyben próbáltam menteni a helyzetet.
- Nem, de ha már így alakult akkor gyertek velünk. – ajánlotta fel Poppy a kézenfekvő megoldást.
- Persze. – vágtuk rá egyből.
Szerettem Poppyt, igaz nem annyira mint tesot, de ő ált hozzám a legközelebb utánna. Szőge haja volt ami nagyából a háta közepéig ért, és csodaszép kék szeme. Néha egy kicsit irigyeltem is, de hát én mindig is szebb voltam és vagyok mindenkinél, szóval ez nem számított.
Vele ellentétbe a kis utánfutóját már nem szerettem annyira. Matt egy igazi bunkó tud néha lenni. Ő az iskola foci csapatának a vezetője, és nem nagyon szívlel mióta dobtam még általánosba. Amugy nem volt egy ronda ember, de már akkor is megmutatkoztak ezek a bunkósági rohamai, és ha tömegbe voltunk akkor egyszerűen lenézett. Előnyére legyen, hogy nem volt egy ronda gyerek szép barna szeme és haja volt ami kisfiús arcal párosult és nem kevés izomtömeggel a sportkarierje miatt.
– Akkor ha már így összejöttünk ideje menni mert várnak a srácok. – vetett véget a gondolatmenetemnek Matt, és elindultunk a koncerthez vezető ajtó felé.
Őszhöz képest viszonylag meleg volt, és ennek köszönhetően a buli a szabadba volt. Ezért szerettük anyira a LA More-t, mert volt egy hatalmas kinti tér is ahol az ilyen nagy szabású koncerteket tartották.
Amint kiértünk a szabadba egyből megpillantuttuk a négy-es fogat többi tagját Josh-t, Tom-ot, és Chris-t. Mind közel ugyanolyanok voltak, izmosak és barna hajúak illetve szeműek. Kivéve Johs-t aki az egyetlen világosabb hajút a csapatban. Igaz puhányoknak néztek ki, mégis tudtak szívdöglesztően szexik is lenni. Igaz én már rég végeztem mindannyiukkal. Csak azzal a külömbbséggel, hogy a jó kapcsolat köztünk megmaradt főleg Chris-sel.
Üdvözöltük egymást, majd elindultunk, hogy minnél előbbre kerüljünk a szimpadhoz. Sajnos már nagy volt a tömeg, és nem jutottunk olyan előre, de amint elkezdődött a koncert rájöttünk, hogy ott ahol vagyunk is éppen olyan jó lesz mint legelöl.
Végtére is be kell ismerenm örülök, hogy itt vannak velünk a többiek is. Nagy a tömeg, és ők a mi kis védelmezőink. Belegondolok milyen lenne egyedül Milával itt tombolni és már a hideg fut a hátamon. Gyorsan elhessegettem a rossz gondolatokat és belemerültünk a koncertbe.
Be kell ismernem a zene terén mindig is jó ízlése volt a barátaimnak. Nem csalódtunk a bandába. Már az elején a kedvenc számaimmal nyitott a Billy Talent. A nyitó számuk a Fallen Leaves volt amit a Red Flag és a River Below közetett. Közben igaz kialakult egy két kisebb pogo is, de hála a négyes fogatnak ezt könnyen átszészeltük, és még nevettünk is az egészen.
Aztán eljátszottak még jó pár számot és szünet következett. Hát mi nem tehettünk róla, de nagyon szomjasak lettünk és bementünk a bárba ahol iszonyat nagy volt a tömeg. Persze a fiúk kivárták a sort, és mi lányok a szélére húzodtunk. Nem nagy meglepetésempersze hogy négy sörrel tértek vissza. Mondván, hogy majd mi iszunk az övékéből, és a többit meg ők megisszák.
Imádtam őket, de ez az állandó sörözési mániájukkal az idegeimre mentek, de nem volt mitt tenni nekünk is azt kellett inni. Én ittam Chris söréből, Mila Josh-éból és Poppy Matt-el osztozott Tom nagy örömére.
Gyorsan megittuk a sört, és már mentünk is vissza a szabadtéri szimpadhoz. Nagy örömünkre ami az előbb nem sikerült, most igen. Mire a banda játszani kezdett már az első sorba áltunk. A kezdés mondhatni még jobb volt mint az előző. Még soha életembe nem láttam a bandát élőbe, de fenomenális volt. Belekezdtek az Escape számba ami nagyon jó választás volt szerintem.
Volt ott minden a füsttől kezdve a reflektorig és amikor már nem számitottunk rá megjelent Jered Leto és belekezdett a számba. Sztán váltottak a nagy kedvencemre a Night Of The Hunter-re és utánna már követni se tudtam az eseményeket.
Valyon mi volt ennek az oka? A válasz egyszerű. Még szép hogy egy pasi. Egy kb 180 centis szőkésbarna hajú és kék szemű herceg jelent meg mellettem. Már nem a koncert állt számomra a középpontban hanem Ő. Persze mindezt úgy, hogy senki nem vett az egészből észre senki semmit. Vagyis őt kivéve.
Amint meglátott elmosolyodott egy olyan igazi szexi mosolyal. Nem kisfiússal, hanem olyannal ami egy érett és céltudatos emberre vall. És ahogy láttam én is tetszettem neki. Viszonoztam a mosolyt, azonban az enyém inkább félénkre sikerült sem céltudatosra.
Amint viszont észrevettem hatásos volt, mert mellém közelebb jött, és gyorsan két szám közözz ( ami a The Kill és a This Is War volt, szintén nagy kedvenceim ) a fülembe súgta a nevét.
– Liam. – a hangja hallatán olvadozni kezdtem, és egyből éreztem ő az igazi.

Kiváncsi vagyok hogy tetszett. Nekem egyik kedvencem lesz az már egyszer biztos :D Ha másért nem a zenékért mindenképpen :DKomit most is kérek szépen :D

Lexi

3. Fejezet - Leánykérés

Leánykérés

Húsz perc múla a kocsi lassított, majd megállt egy ház előtt. Ez volt a mai nap nagy háza. Ugyanis itt lakott a nemsokára mennyasszonyá és nem mellesleg az én sogornő jelöltemmé érett Nina és az ő hugicája, aki eddig is a hugom volt, de ha ugy vesszük ezután már nem csak a barátság, hanem közelebbi rokoni szálak is egymáshoz fűznek majd minket. Arról sejtelmem sincs, hogy milyen, de ez nem számított.
Seth ha lehet, még jobban izgult. Igaz apa ellátta egy-két atyai jótanáccsal ( mint ahogy azt sejtettem ), de ez nem sokat segített rajta. Viszont én mint jó testvér ott áltam mellette. És ezt nem csak a szó szoros értelmében értem.
Persze ennyivel tarozok is neki azután amit kaptam.
Miután a portás beengedett egyből Mila szobájába rohandtam, és becsaptam magam mögött az ajtót. Mila épp akkor lépett ki a fürdőszobából. Olyan szemekkel nézett rám, hogyha szemmel ölni lehetne én már rég holtan hevernék a padlón.
- Mi az? - kérdezi. Amint meglátja az arcomon ülő csintalan mosolyt ő is elmosolyodik. - Mi az nyögd már ki végre.
- Ma, vagyis perceken belül Seth megkéri Nina kezét.
- Úristen, ugye most csak viccelsz?
- Nem édes drága hugicám ez nem vicc. Nagyon is valós, és ha nem sietünk még lekéssük a nagy pillanatot.
Én közelebb voltam az ajtóhoz, mégis Mila ért ki előbb a szobából. Néha elgondolkodok rajta, hogy képes ilyen gyors lenni. Mindha az élete múlna rajta. Gyorsan feleszméltem és én is utánnarohantam. És nagy szerencsénkre éppen csak kiértünk az ajtón, mikor a bátyám a lépcső aljánál megkérte Nina kezét.

Seth fél térdre rerszkedett, és egyik kezébe Nina kezét fogta, a másikba pedig egy gyönyörű Tiffany gyűrűt. Pont ugy ahogy gondoltam, de szebb volt mint amire számítottam. Szív alakú volt és isszonyat szép.

Nina szóhoz se tudott jutni. Mi persze gyorsan a segítségére siettünk és egyszerre sugtuk két oldalról a fülébe:
- Mondj igent!
Egy ideig még nem tudott mit mondani, gondolom lenyűgözte a gyűrű és a bátyám látványa, de végül kinyögte a kézen fekvő választ:
- Igen!
A kijelentése után Seth felpattant, megfogta Nina kezét, és felhúzta rá a gyűrűt, majd megcsókolta. Ez az egész kezd nekem túl nyálas lenni, ezért inkább elindultam Mila szobálya felé, de még visszanéztem és mondtam neki, hogy jöjjön, had turbékoljon a szerelmespár.



Végül éppen csak hogy beestünk az iskolába csöngőre. Berohantunk Milával az első óránkra, ami Biosz volt. Éppen időbe értünk oda mert amint leültünk a tanár máris bejött. Az óra nagy része unalmas volt. Valami baktériumokról dumált a tanárunk, nem sok minden maradt meg bennem abbol amit magyarázott. Majd elkérem Mila füzetét és lemásolom róla, de amint oldalra nézek látom, hogy ő se a körmöléssel van elfoglalva.
Nagyban irogatott egy SMS-t. Gondolom én leszek a címzett, ezért benyúlok a zsebembe, hogy lelalkítsam a telómat, nehogy megzavarja ezt az érdekfeszítő előadást. Egy másodpercel később már meg is jött az SMS.
" Ma 9-kor a LA More-ban kirugunk a hámból Seth és Nina tiszteletére :D Velük lebeszélve"
Elmosolyodtam, és már pötsögtem is a választ.
" Okés ;D "
A nap hátralevő része nagyon nyögvenyelősen ment. Persze nem nagy meglepetésemre mindenki dicsérte a ruhámat. Most mondjam azt, hogy meglepődtem? Egy cseppet se, persze, hogy mindenki engem irigyel. Mindenki velem akar jóba lenni, de ez csak a nepszerűség miatt van. Attol, hogy a bátyám nemrég volt végzős, és hogy Ninával jár a suli volt legjobb csajával - persze csak utánnam, ami az én véleményemet illeti - és mi mindig velük lógtunk.
Biosz után matek majd irodalom, olasz és ebéd. Mila izgatottan tervezgette a dolgokat.
- Akkor gyertek értünk negyed kilenc-re... Ja és ne késs, mert BigBobby ma csak kilencig van, és utánna nem tud minket beengedni. - BigBobby neve hallatán forgatni kezdtem a szemem.
Az a pasi hatalmas. Nem csak hossába, hanem széltibe is. Legalább 2 méter magas, és vagy 100 kiló, és ha ez nem lenne elég csupa izom. Hugival a sorbanállás közbe ismertük meg, és kiderült, a hatalmas ember félelmetes külselye mögött egy érző emberi szív lakozik. Mikor nem a LA More-ban dolgozik otthon vigyáz a gyerekekre még a felesége dolgozik, de mikor lesál az est kitörik belőlle az addig szunnyadó oroszlán, és a népet tereli be a szórakozó helyre. Mint minden rendes kidobó.
- Amugy ma milyen koncert lesz? - kérdeztem két falat közben.
- Ez még te kérded? Halló föld hívja Ronnie-t. Ronnie jelentkezz. - lóbálta a kezét a fejem előtt amibe egy papír volt. - Az előbb mondtam. Ez lesz az év bulija, ugyanis a két kedvenc bandám lép fel egy helyen, és még csak nem is kell érte egésszen Európáig utazni.
Megint forgattam a fejem. Tudtam miről beszél, ugyanis az elmúlt egy évben azon nyafogott, hogy szerezzünk jegyet valami EU-s országban rendezett fesztiválra, ahol két nap eltéréssel lépett fel a 30 STM és a Billy Talent. Emellet minden este volt legalább három nagy koncert. Iszonyat jó buli lehetett.

Csak sajnos többe került volna az oda-vissza út mint az egy hetes belépő. Ez még a legkisseb gond lett volna, de kétszer kellett volna átszálnunk és az út majdnem egy nap lett volna. Milyen meglepő, hogy nem mehettünk el. Nem csak azért mert apa nem engedett volna el minket, hanem mert nem telt rá anyagilag.
Jó tudom most kaptam egy Tiffany nyakláncot a bátyámtól, meg a menyassonya ( úristen milyen így gondolni Ninára ) gyűrűje is onnan való, de akkor is csak apa egyedűl dolgozik.
Így nekünk megmaradt a jó öreg LA More. Tehát este ott tali és indulhat a buli.



Kérek szépen megint komikat, és még többet mint az előbbinél... Az az egy kicsit szegényes volt... :S És hát az vezéreljen, hogy a következő részben buli lesz :D

2. Fejezet - Bejelentés

Bejelentés

- Hogy mi? - kérdezte apu és még jobban beljebb jött a szobámba. - Mit csinálsz te ma? Szerintem valamit rosszul hallottam.
Ekkor egy öntelt mosolyt varázsoltam az arcomra, mert mint hugi előszeretettel bánok el a bátyámmal, annak ellenére, hogy imádom.
- Nem apa jól hallottad. A Seth megkéri ma Nina kezét. Ugye milyen szuper? - felelte a testvérem helyett a túlbuzgó énem. Ugyanis ez a szenvedélybetegségem.
Imádok segíteni, meg minden ehez hasonló dolgot. Én intézem például a család dolgait, mert ha a férfiakon múlna mindenki rászedne minket. Ők sose álnak ki az igazukért, vagy csak nagyon ritkán. Én azonban egy temperamentumos kiscaj vagyok, ahogy Mila szokta mondani. Kiállok az igazamért, és a közvetlen közelemben élőkért. Meg persze a barátaimékért is. Vizont ennek a háthulütője, hogy szeretem mindenbe beleütni az én picike orrockámat.
Ha valaki valamit nemtud mindig hozzám jön az új információkért, de azt csak nagyon ritkán adom ki. Meg persze mindig. Persze Mila erre a szokásomra is kitalált egy kis nevecskét. Ez a pletykás vénasszony szindróma. Persze én nem vagyok vén a magam 17 évével. Csak ezt neki nehéz megérteni, mert a matek nem az erőssége. De pont ettől szeretem én annyira.
Visszatérve a jelenba az adott körülményekhez apát sokkolja a hír, Seth meg felvette a jól megszokot én semmit se tudok az egészről nézést.
- Nem, nem szuper. Higyen még túl fiatalok vagytok. - kezdett bele a filmekből már jól ismert túl fiatalok vagytok még a házassághoz sablonszövegbe.
- De hiszen már 22 éves vagyok! És tuttommal anyával ti csak 20 évesek voltatok amikor összeházasodtatok. Mindössze két év ismeretség után. Rá egy évvel jöttem én. Ellenben én már 2 évvel éretteb vagyok nállatok, mellesleg Nina és én már gyerekkorunk óta ismerjük egymást. - hadarta el a bátyám az érveit, amit minden bizonnyal már jól betanulhatott a tükör előtt. Viszont apa nagy szívfájdalmára fölhozta az anya témát.

Mint már említettem engem ez sajnos nem hat meg annyira mint őket. Persze nekem is hiányzik, és sokszor elképzelem milyen lenne ha itt lenne velünk. Biztos sokkal bölcsebb lenne ennél a két mamlasznál. Apát viszont nagyon mélyen érinti mindig ez a téma. Ilyenkor ahogy ránézek olyan elveszetnek látom. Megpróbáltam magam túltenni apahelyzetén, és kihasználva a gyengeségét, és hogy segítsek a bátyámnak még éni belerugtam, és a védelmére keltem Seth-nek.
- Ebben teljes mértékben igaza van. Nem de bár? Ja és el ne feletkezzünk róla, hogy nekik van hozzá anyagi alapjuk is, nem ugy mint két elszökött kamasznak. - tudtam, hogy ez is fájó seb apa életében, de ha egyszer Seth boldogsáda a tét!?
Apa csak forgatta a szemét. Tudta, hogyha egyszer elkezdek valamibe azt én végig viszem azt amég ki nem derül az igazam. Nem hiába kacsingatok a jogi pálya felé. Végül mint mindig győzött a bátyámmal alkotott párosunk.
- Ronnie, tudod hogy veled nem éri meg vitázni. - mondta, miközben bejött a szobába és áttölelt. Közbe persze egy puszit is nyomott a fejemre. ( Már megint az a fránya kisebbségi komplexum! A családba kisnövésűnek származok, mert mindketten majdnem egy fejjel nagyobbak nállam. ) Majd nagy levegőt vett, és Seth fejé fordult. - Rátok pedig áldásomat adom.

Erre a bátyám szeme felcsillant, és az eddig kétely eltünt belőlle. Fölpattant az ágyról, és kirohant a szobámból. Előtte csak annyit mondott, hogy 10 perc és indulunk. Majd apa is követte. Gondolom ad néhány apai jótanácsot, meg megpróbál idézni anya bölcsességeiből.
Eddig észre se vettem, hogy a kezem még mindig ökölbe szorul az a valami körül amit Seth adott nekem. Lazítottam a szoritáson, amíg meg nem láttam a kis ezüt lánc szerűséget. Ez nagyon felkeltette a figyelmemet. Egyből szélesre nyitottam a tenyeremet és egy pillanatra elállt a lélegzetem.
- OMG. - nyögtem ki a gyönyörtöl fűtve. Nem hittem a szememnek. Ez rengeteg pénzbe kerülhetett. És nem tuttam volna róla, hogy Seth-nek van fölösleges pénze. Főképp olyan amit rám akarna költeni.
Könny szökött a szemembe, és gördült lefelé az arcomon, az államig ahol aláhullottak a ruhámra. A nyakláncot a kezem közül kiengedve az aprócska medált fogtam. Gyönyörű volt. Rózsasin balettcipő alakú medál. Pont olyan amit a minap hazafelé megnéztem a Tiffany kirakatában.
Ebből csak egy dolgot tudtam leszűrni. Nina gyűrűje a Tiffany-ból származik. Éppugy mint a nyakláncom.
Ügyetlenül, de azért sikerrel felcsatoltam a nyakamba. Sokat jelentett nekem a balett. Az egyig dolog az az volt, hogy kiskorom óta álmodtam, hogy balett-táncos leszek. Ezek azomban csak hiú ábrándok amiket kergetek. Sose lennék jó balettos. Igaz az alakom megvan hozzá, mert akármennyit eszek nem látszik meg rajtam. A másik dolog ami miatt nagyon szerettem, az anyuval összekötő kapocs. Anya is balettos volt, és nagyon jó volt abba amit csinált. Csak sajnos mi kettévágtuk a karierjét.
Ezeken töprengve elindultam kifelé az ajtón. Felvettem a táskámat és mielőtt még kimentem volna gyorsan belenéztem a tükörbe, és letöröltem azt a pár kósza könycseppet ami legördült az előbb az arcomon. Majd kiléptem magam mögött hagyva a szobámat, és izgatottan várva a nap folytatásait.


Remélem tetszett ez a feji is. Lécci írjatok komit ide is :D
köszi

Lexi

1. Fejezet - Ébredés

Ébredés

- Ro gyerünk kelj már fel. Nem várhatok rád órákig. - kiabált be a szobába.
- Inkább hagyj itt, de nem kelek fel ilyen korán. - kiabáltam neki a fejemre húzva a takarót.
- Ro ha nem kelsz fel, akkor a drasztikus megoldáshoz kell folyamodnom, és tudod annak nem lesz jó vége. - fenyegetőzött, és már hallottam is a lépteit amint befelé tart a szobámba.
Sunyin lapultam és számoltam a lépteinek kopogását. Öt, hat, hét és... Felpattantam az ágyból, és magasra emeltem a kezemet.
- Megadom magam, csak ne bánts. - mondtam, és nevetésbe törtem ki.
Először csak szigorú tekintettel figyelt, majd először csak mosolyra húzódott a szája, de végül ő is önfeledt kacagásba tört ki. Ezt a cselt hívom én Ronnie ellenálhatatlan reggeli ébresztő nevettetésének. Az esetek 95%-ában sikerrel is járok, a maradék 5% az csak azért nem sikerül, mert elszúrom a számolást, és nincs elég időm felpattanni. Ilyenkor jön 15 perc önfeledt nevetés Seth módra.
Seth az én nagy testvérem. 22 éves a srác, de nagy örömömre még mindig velünk él. Nem is tudnám nélküle elképzelni a reggeli ébredéseket. Imádom a bátyámat, és ez szerencsére kölcsönös érzés, mivel ő is odavan az imádnivaló kis hugicájáért. Aki persze nem más mint szerény személyem.
Hárman egy bérlakásban lakunk a 82. utcán Los Angeles-ben. A kérdés gondolom mindenkiben felmerül, hogy mért csak hárman, és mért nem négyen. Hát az ember erről nehezen tud beszélni, főleg akkor ha még nagyon kicsi volt amikor ez az egész történt. Ugyanis valahogy 3 éves lehettem amikor anyu egy autóbalesetben meghalt. Azóta én vagyok a család egyetlen tejhatalommal rendelkező nő nemű tagja. De mindennek már 14 éve.
- Ro most tényleg nincs idő a játékra. - kezdte Seth miután leültem az gyam szélére - Nina vár minket, és szerintem Mila is.
Nina a bátyám barátnője volt. Rendes lány, és nagyon kedvelem ami kölcsönös a részéröl is. Szinte már családtagként tekintünk rá. És ha a hír igaz amit éles hallásomnak, és szemfüles érzékemnek köszönhetően hallottam meg, akkor nemsokára hivatalosan is a családunk része lesz.
Mila pedig Nina velem egyidős huga, aki egyben a legjobb barátnőm is. Ősidők óta ismerjk egymást,bartáságunk a pletykák szerint születésünk elé nyúlik vissza. Gondolom az ilyen barátságokat nevezik életre szólónak.
Mivel mi ilyen régről ismerjük egymást, mindenki azt feltételezi a tesóink már kiskoruk óta szerelmesek egymásba.Ez helyel-közzel igaz is. Csak bonyolultabb mint azt külső szemlélő értené. Barátnőm és én is csak sok ébren töltött éjszaka után fedeztünk fel ennek a szerelemnek minden apró kis titkát.
- Ronnie fogyigyelsz te egyáltalán rám? - kérdezte Seth a kezét lóbálva a szemem előtt.
- Igen, persze csak egy kicsit elkalandoztam. 5 perc és kész vagyok. - mondtam és már bele is vetettem magam a ruhásszekrényem átkutatásába.
Órákig el tudok szöszmöszölni a készülődéssel, és ezt mindenki tudja aki ismer. Ezért nem lepődtem meg amikor az órámra néztem és 30 percel a sokott kelési időnél korábbat mutatott. Jobban belegondolva most először láttam ilyen komolynak Shet-et a reggeli keléssel kapcsolatban. És az se sűrűn fordul elő, hogy fél 7-né előbb kelt föl. Most azomban az óra kerek perec 6 órát mutat. Nagyon fontos lehet ez a mai nap a bátyámnak. Talán, de tényleg csak talán annyira, hogy ma kéri meg Nina kezét.
Oké nem kell pánikba esni, ez nem az én nagy napom, hanem Nina és Seth nagy napja. De mivel én vagyok Ronnie ezért nekem is az alkalomhuz illően kell kinéznem. És erre az alkalomra nincs jobb választás, mint a csini új rucim amit a minap vettünk Milával. Egy halványrózsa és piros közti átmenet és az alján nagy vörös rózsafejek vannak ráhímezve körbe-körbe. A melle alatt egy vörös csík hűzódik amin 4 drágakő utánzat kapott helyet. Az összhatás viszont nagyon gyönyörű.
Gyorsan leakasztottam az eddigi helyéről a ruhát, és befordultam a fürdőbe. Kulcsra zártam az ajtót, majd nekifogtam a szokásos reggeli rituálémnak, ám most nagyob gondot fordítottam az egészre. Miután kifésültem a hajamat, felvettem a ruhámat, és megnéztem benne magamat. Még mindig olyan tökéletesen ált rajtam, mint amikor megvettük. Barna hajamat, amely a mellem aljáig ér, laza cofba fogtam, és a bal vállam felett előre húztam.Persze hogy menjen a ruhámhot egy olyan hajgumit választottam amin tenyér nagyságú vörös rózsa díszelgett. Smink gyanánt, fekete szemcerkát, fekete szempillaspirált, és némi szájfényt használtam, de éppen csak annyit, hogy ne legyen nagyon természet ellenes.
Miután végeztem rápillantottam az órára, amit Seth a pontosságom kedvéért szerelt fel a fürdőbe, és háromnegyed 7 órát mutatott. Tényleg igaza volt, mert ha nem keltett volna, akkor már csak kicsit több mint fél óránk lett volna, de így még volt kerek egy teljes óránk és még pár percünk az elmaradhatatlan dolgokra.
Kimentem a fürdőből, és nagy megdöbbenésemre, Seth még mindig az ágyamon ült üveges tekintettel. Gyorsan leültem mellé, és szokás szerint magam alá húztam a két lábamat, majd átöleltem. Csak ekkor vette észre a jelenlétemet, majd végigmérte a ruhámat.
- Mi ez a ruha rajtad? - kérdezte.
Nem tudtam mit válaszoljak. Mit mondjak honnan tudom, hogy ez lesz ma a nagy napja? Mit mondjak, mért nem szóltam neki, és spóroltam meg a most következő kellemetlenségeket? Jó, hogy már napok óta az ékszeres boltok kirakatát nézegették amikor egyött sétáltunk, de akkor is mit mondhatnék, honnan veszem, hogy ez az a nap? Utálom, hogy ennyire nem találtam a szavakat, de jó bátyhoz méltóan észrevette a helyzet kellemetlenségét, és hirtelen témát váltott.
- Na ez nem lényeg. A lényeg az most következik. - mondta, és felém fordult, de mielőtt a szemembe nézett volna és folytatja a monológját belenyult a zsebébe és kivett valamit. - Szeretnék neked adni valamit. Ámde ez nem egy átlagos ajándék. Ennek ára van, mégpedig a segítséged. Ugyanis van egy nagy problémám... - kinyujtotta a kezét, és én is felé nyujtottam a kezemet. Mikor a kezünk egymás fölé ért kinyitotta az övét, és az enyémbe csúsztatta azt a valamit.
- De... - kezdtem az ellenkezést, de azért ökömbe zártam a kezemet az a valami fölött. Ekkor azonban belém hasított a felismerés. Széles vigyorra húzódott a szám, és felpattantam az ágy teteére, és elkezdtem rajta ugrálni, miközben kiabáltam örömömben. - Tudtam. Nem hiszem el reggel éreztem, hogy ez lesz. - Most már teljesen biztos voltam benne. A segítségem a támogatásba kell neki.
Ekkor egy fej kandikált be az ajtón, és egyből rámszólt.
- Ronnie mióta szabad ugrálni az ágyon? És mi az amit tudtál? - kérdezte.
Seth vett egy nagy levegőt, és kinyögte végre azt ami nekem már egy ideje világos volt.
- Ma megkérem Nina kezét.

Előszó

- Ronnie gyere velem. Nem kuksolhatsz itt egész életedben. Ébresztő kislány vár a világ.
- Nem, hagyj békén, és ne hívj kislánynak, csak ő hívhat így! - kiáltottam kikelve magamból, és amit egy hete sikerült száműzni az éltemből ismét átvette felettem a hatalmat.
A régi ismerős érzés ismét úrrá lett rajtam. Először csak csiklandozta az arcomat, majd nagy cseppekbe gördült végig rajta, egészen az államig ahol mint az eső hullani kezdett. Nem sejtettem mikor lesz már végre kiút ebből az egészből. Ebből az egész letargikus állapotból.
Amikor erőt veszek magamon, és már azt érzem felülkerekedtem az érzéseimen újra a felszínre törnek, és átveszik az uralmat. Ez megy már hónapok óta, s tenni nem tudok ellene.
- Ronnie, ne csináld ezt. Ezzel csak magadat teszed tönkre. - próbálta belém önteni az életet.
Csak nemet intettem a fejemmel, és egy újabb zsebkendőért nyúltam. Már vagy ez a tízedik csomag amit ebben a három hónapban elhasználtam. Ez elmúlt hónapok nagyon egyhangúan telt el. Vagyis csak a külvilágomnak tűnt így. Én éreztem, hogy belül nem ugyanaz minden. A külvilág csak azt látja amit mint egy betanított robot csinálok. Felébredek, felöltözök, elmegyek az iskolába, hazajövök és bevonulok a szobámba. Mint egy robot, egy élet nélküli robot.
Bárcsak az lennék. Akkor nem lennének érzelmeim. Nem éreznék. Nem lenne az a felőrlő fájdalom ami minden egyes nap érzek. Ugyanis a felszín alatt mindennap háborút vívok az érzelmeimmel. Van amikor sikerrel, de ez csak az esetek nagyon kevés százalékában van így. A nagy részben ámde elveszetem ezt a háborút. Ilyen ez a mostani is. Az érzelmeim győzedelmeskedtek felettem. Kétválra fektettek, és megadásra kényszerítettek. Ilyenkor törnek felszínre a könnyek amik megállás nélkül hullnak, mint egy csap amit nem zártak el rendesen, és csöpög.
- Kicsi Ro, ne csináld ezt. - most már odajött hozzám és átölelt. Azzal az öleléssel ami mostanság oly ritkán adatik meg nekem. Ami egy reménysugár a kiláthatatlan csatából. Az amit régen minden nap, minden egyes percében az enyémnek tudhattam. Ami óvott és védett engem mindentől, legyen az akármien veszedelmes.
Én is felemeltem a kezem és magamhoz szorítottam. Nem engedhetem el. Most már nem. Egyszer megtettem, de ez elég volt. Ha ő itt van, nagyobb sikerrel aratnék győzelmet, és jutnák ki a sötétségből.
Azt vettem észre, hogy a kezét a hátamról levéve az állam alá csúsztatta, és a fejemet felemelte, egészen addig, míg a szeme egy vonalba nem került az enyémmel. Majd kitörölte a könnyeket a szememből.
- Segítek, ha ezt te is szeretnéd. - mondta tiszta őszinteséggel a hangjában.
- Köszönöm Liam. - mondtam, és odabújtam a mellkasához. Lelkem teli volt még mindig fájdalommal, de az a halvány reménysugár egyre jobban, és jobban utat tőr magának a sötétség tengerén. Már kezdtem tudni ki is vagyok valójában. Már kezdtem tudni, hogyan kell élni, úgy ahogy eddig is csináltam. Mint a régi szép időkben.
Régen ugyanis pontosan ugyanolyan voltam mint a korombéli gyerekek. Nevetgéltem, eljártam bulizni a haverokkal és persze minden jóképű pasival flörtöltem, egészen addig, amíg meg nem ismertem Liam-ot. Nagy volt közöttünk a szerelem, de mint minden, ez is egyszer végetért, minta az élet. Csak azzal a különbséggel, hogy ennek a szerelemnek nem a halál vetett véget, hanem egy álnok kis hárpia akit régen barátnak neztem.
Ahhoz, hogy megértsd min mentem keresztül, míg ebbe az állapotba süllyedtem meg kell ismerned a történetemet az elejétől a végéig. Azt a Veronica Lillian Sayers-t aki fél évvel ezelőttig voltam. Azt a lányt akinek még volt egy szerető és gondoskodó bátyuskája.



Remélem tettszett, és felkeltette az érdeklődéseteket :D Kécci írj komit

Köszi

Lexi

A történetről és a örülményekről

A történetben eddigi terveim szerint nem lesz semmi misztikus lény vagy esetleg természet feletti. Persze ez változhat. A fejemben a történet nagy vonalakban összeált. Idő közben egyes kisseb motívumok is eszembe jutnak, amiket leírok és aköré is elkezdem formálni a történetet és megpróbálom az eddigiekbe beleszőni.
Az előszó már nagyon régóta összeált a fejemben. Nem egy megszokott előszó. Valahol olvastam egy olyan előszót ami előre utal a történetre. Ez is valami olyasmi, csak egy kicsit másképp.
A történet középpontjába egy 17 éves lány áll. Ő Veronica Lillien Sayers. Röviden csak Ronnie. Kezdetben ő és legjobb barátnője Mila álnak a középpontba. Hozzájuk alakul a történet.
Tervezni egyenlőre csak Ronnie szemszögébe terveztem, de igény esetén szivesen megpróbálkozok mások szemszögével is.
Hát röviden ennyi lenne. Ha valami nem világos teljesen, akkor írj komit, és szivesen válaszolok.

Jó olvasást

Lexi

U.I.: Lehet nem lesz friss olyan gyakran a culi miatt, és főleg most mivel jövő héten kedden vizsgázok, de megpbálok hetente hozni egy részt nektek :D

U.I.: Az előszó felkerülése holnapra várható :D