3. Fejezet - Leánykérés

Leánykérés

Húsz perc múla a kocsi lassított, majd megállt egy ház előtt. Ez volt a mai nap nagy háza. Ugyanis itt lakott a nemsokára mennyasszonyá és nem mellesleg az én sogornő jelöltemmé érett Nina és az ő hugicája, aki eddig is a hugom volt, de ha ugy vesszük ezután már nem csak a barátság, hanem közelebbi rokoni szálak is egymáshoz fűznek majd minket. Arról sejtelmem sincs, hogy milyen, de ez nem számított.
Seth ha lehet, még jobban izgult. Igaz apa ellátta egy-két atyai jótanáccsal ( mint ahogy azt sejtettem ), de ez nem sokat segített rajta. Viszont én mint jó testvér ott áltam mellette. És ezt nem csak a szó szoros értelmében értem.
Persze ennyivel tarozok is neki azután amit kaptam.
Miután a portás beengedett egyből Mila szobájába rohandtam, és becsaptam magam mögött az ajtót. Mila épp akkor lépett ki a fürdőszobából. Olyan szemekkel nézett rám, hogyha szemmel ölni lehetne én már rég holtan hevernék a padlón.
- Mi az? - kérdezi. Amint meglátja az arcomon ülő csintalan mosolyt ő is elmosolyodik. - Mi az nyögd már ki végre.
- Ma, vagyis perceken belül Seth megkéri Nina kezét.
- Úristen, ugye most csak viccelsz?
- Nem édes drága hugicám ez nem vicc. Nagyon is valós, és ha nem sietünk még lekéssük a nagy pillanatot.
Én közelebb voltam az ajtóhoz, mégis Mila ért ki előbb a szobából. Néha elgondolkodok rajta, hogy képes ilyen gyors lenni. Mindha az élete múlna rajta. Gyorsan feleszméltem és én is utánnarohantam. És nagy szerencsénkre éppen csak kiértünk az ajtón, mikor a bátyám a lépcső aljánál megkérte Nina kezét.

Seth fél térdre rerszkedett, és egyik kezébe Nina kezét fogta, a másikba pedig egy gyönyörű Tiffany gyűrűt. Pont ugy ahogy gondoltam, de szebb volt mint amire számítottam. Szív alakú volt és isszonyat szép.

Nina szóhoz se tudott jutni. Mi persze gyorsan a segítségére siettünk és egyszerre sugtuk két oldalról a fülébe:
- Mondj igent!
Egy ideig még nem tudott mit mondani, gondolom lenyűgözte a gyűrű és a bátyám látványa, de végül kinyögte a kézen fekvő választ:
- Igen!
A kijelentése után Seth felpattant, megfogta Nina kezét, és felhúzta rá a gyűrűt, majd megcsókolta. Ez az egész kezd nekem túl nyálas lenni, ezért inkább elindultam Mila szobálya felé, de még visszanéztem és mondtam neki, hogy jöjjön, had turbékoljon a szerelmespár.



Végül éppen csak hogy beestünk az iskolába csöngőre. Berohantunk Milával az első óránkra, ami Biosz volt. Éppen időbe értünk oda mert amint leültünk a tanár máris bejött. Az óra nagy része unalmas volt. Valami baktériumokról dumált a tanárunk, nem sok minden maradt meg bennem abbol amit magyarázott. Majd elkérem Mila füzetét és lemásolom róla, de amint oldalra nézek látom, hogy ő se a körmöléssel van elfoglalva.
Nagyban irogatott egy SMS-t. Gondolom én leszek a címzett, ezért benyúlok a zsebembe, hogy lelalkítsam a telómat, nehogy megzavarja ezt az érdekfeszítő előadást. Egy másodpercel később már meg is jött az SMS.
" Ma 9-kor a LA More-ban kirugunk a hámból Seth és Nina tiszteletére :D Velük lebeszélve"
Elmosolyodtam, és már pötsögtem is a választ.
" Okés ;D "
A nap hátralevő része nagyon nyögvenyelősen ment. Persze nem nagy meglepetésemre mindenki dicsérte a ruhámat. Most mondjam azt, hogy meglepődtem? Egy cseppet se, persze, hogy mindenki engem irigyel. Mindenki velem akar jóba lenni, de ez csak a nepszerűség miatt van. Attol, hogy a bátyám nemrég volt végzős, és hogy Ninával jár a suli volt legjobb csajával - persze csak utánnam, ami az én véleményemet illeti - és mi mindig velük lógtunk.
Biosz után matek majd irodalom, olasz és ebéd. Mila izgatottan tervezgette a dolgokat.
- Akkor gyertek értünk negyed kilenc-re... Ja és ne késs, mert BigBobby ma csak kilencig van, és utánna nem tud minket beengedni. - BigBobby neve hallatán forgatni kezdtem a szemem.
Az a pasi hatalmas. Nem csak hossába, hanem széltibe is. Legalább 2 méter magas, és vagy 100 kiló, és ha ez nem lenne elég csupa izom. Hugival a sorbanállás közbe ismertük meg, és kiderült, a hatalmas ember félelmetes külselye mögött egy érző emberi szív lakozik. Mikor nem a LA More-ban dolgozik otthon vigyáz a gyerekekre még a felesége dolgozik, de mikor lesál az est kitörik belőlle az addig szunnyadó oroszlán, és a népet tereli be a szórakozó helyre. Mint minden rendes kidobó.
- Amugy ma milyen koncert lesz? - kérdeztem két falat közben.
- Ez még te kérded? Halló föld hívja Ronnie-t. Ronnie jelentkezz. - lóbálta a kezét a fejem előtt amibe egy papír volt. - Az előbb mondtam. Ez lesz az év bulija, ugyanis a két kedvenc bandám lép fel egy helyen, és még csak nem is kell érte egésszen Európáig utazni.
Megint forgattam a fejem. Tudtam miről beszél, ugyanis az elmúlt egy évben azon nyafogott, hogy szerezzünk jegyet valami EU-s országban rendezett fesztiválra, ahol két nap eltéréssel lépett fel a 30 STM és a Billy Talent. Emellet minden este volt legalább három nagy koncert. Iszonyat jó buli lehetett.

Csak sajnos többe került volna az oda-vissza út mint az egy hetes belépő. Ez még a legkisseb gond lett volna, de kétszer kellett volna átszálnunk és az út majdnem egy nap lett volna. Milyen meglepő, hogy nem mehettünk el. Nem csak azért mert apa nem engedett volna el minket, hanem mert nem telt rá anyagilag.
Jó tudom most kaptam egy Tiffany nyakláncot a bátyámtól, meg a menyassonya ( úristen milyen így gondolni Ninára ) gyűrűje is onnan való, de akkor is csak apa egyedűl dolgozik.
Így nekünk megmaradt a jó öreg LA More. Tehát este ott tali és indulhat a buli.



Kérek szépen megint komikat, és még többet mint az előbbinél... Az az egy kicsit szegényes volt... :S És hát az vezéreljen, hogy a következő részben buli lesz :D