1. Fejezet - Ébredés

Ébredés

- Ro gyerünk kelj már fel. Nem várhatok rád órákig. - kiabált be a szobába.
- Inkább hagyj itt, de nem kelek fel ilyen korán. - kiabáltam neki a fejemre húzva a takarót.
- Ro ha nem kelsz fel, akkor a drasztikus megoldáshoz kell folyamodnom, és tudod annak nem lesz jó vége. - fenyegetőzött, és már hallottam is a lépteit amint befelé tart a szobámba.
Sunyin lapultam és számoltam a lépteinek kopogását. Öt, hat, hét és... Felpattantam az ágyból, és magasra emeltem a kezemet.
- Megadom magam, csak ne bánts. - mondtam, és nevetésbe törtem ki.
Először csak szigorú tekintettel figyelt, majd először csak mosolyra húzódott a szája, de végül ő is önfeledt kacagásba tört ki. Ezt a cselt hívom én Ronnie ellenálhatatlan reggeli ébresztő nevettetésének. Az esetek 95%-ában sikerrel is járok, a maradék 5% az csak azért nem sikerül, mert elszúrom a számolást, és nincs elég időm felpattanni. Ilyenkor jön 15 perc önfeledt nevetés Seth módra.
Seth az én nagy testvérem. 22 éves a srác, de nagy örömömre még mindig velünk él. Nem is tudnám nélküle elképzelni a reggeli ébredéseket. Imádom a bátyámat, és ez szerencsére kölcsönös érzés, mivel ő is odavan az imádnivaló kis hugicájáért. Aki persze nem más mint szerény személyem.
Hárman egy bérlakásban lakunk a 82. utcán Los Angeles-ben. A kérdés gondolom mindenkiben felmerül, hogy mért csak hárman, és mért nem négyen. Hát az ember erről nehezen tud beszélni, főleg akkor ha még nagyon kicsi volt amikor ez az egész történt. Ugyanis valahogy 3 éves lehettem amikor anyu egy autóbalesetben meghalt. Azóta én vagyok a család egyetlen tejhatalommal rendelkező nő nemű tagja. De mindennek már 14 éve.
- Ro most tényleg nincs idő a játékra. - kezdte Seth miután leültem az gyam szélére - Nina vár minket, és szerintem Mila is.
Nina a bátyám barátnője volt. Rendes lány, és nagyon kedvelem ami kölcsönös a részéröl is. Szinte már családtagként tekintünk rá. És ha a hír igaz amit éles hallásomnak, és szemfüles érzékemnek köszönhetően hallottam meg, akkor nemsokára hivatalosan is a családunk része lesz.
Mila pedig Nina velem egyidős huga, aki egyben a legjobb barátnőm is. Ősidők óta ismerjk egymást,bartáságunk a pletykák szerint születésünk elé nyúlik vissza. Gondolom az ilyen barátságokat nevezik életre szólónak.
Mivel mi ilyen régről ismerjük egymást, mindenki azt feltételezi a tesóink már kiskoruk óta szerelmesek egymásba.Ez helyel-közzel igaz is. Csak bonyolultabb mint azt külső szemlélő értené. Barátnőm és én is csak sok ébren töltött éjszaka után fedeztünk fel ennek a szerelemnek minden apró kis titkát.
- Ronnie fogyigyelsz te egyáltalán rám? - kérdezte Seth a kezét lóbálva a szemem előtt.
- Igen, persze csak egy kicsit elkalandoztam. 5 perc és kész vagyok. - mondtam és már bele is vetettem magam a ruhásszekrényem átkutatásába.
Órákig el tudok szöszmöszölni a készülődéssel, és ezt mindenki tudja aki ismer. Ezért nem lepődtem meg amikor az órámra néztem és 30 percel a sokott kelési időnél korábbat mutatott. Jobban belegondolva most először láttam ilyen komolynak Shet-et a reggeli keléssel kapcsolatban. És az se sűrűn fordul elő, hogy fél 7-né előbb kelt föl. Most azomban az óra kerek perec 6 órát mutat. Nagyon fontos lehet ez a mai nap a bátyámnak. Talán, de tényleg csak talán annyira, hogy ma kéri meg Nina kezét.
Oké nem kell pánikba esni, ez nem az én nagy napom, hanem Nina és Seth nagy napja. De mivel én vagyok Ronnie ezért nekem is az alkalomhuz illően kell kinéznem. És erre az alkalomra nincs jobb választás, mint a csini új rucim amit a minap vettünk Milával. Egy halványrózsa és piros közti átmenet és az alján nagy vörös rózsafejek vannak ráhímezve körbe-körbe. A melle alatt egy vörös csík hűzódik amin 4 drágakő utánzat kapott helyet. Az összhatás viszont nagyon gyönyörű.
Gyorsan leakasztottam az eddigi helyéről a ruhát, és befordultam a fürdőbe. Kulcsra zártam az ajtót, majd nekifogtam a szokásos reggeli rituálémnak, ám most nagyob gondot fordítottam az egészre. Miután kifésültem a hajamat, felvettem a ruhámat, és megnéztem benne magamat. Még mindig olyan tökéletesen ált rajtam, mint amikor megvettük. Barna hajamat, amely a mellem aljáig ér, laza cofba fogtam, és a bal vállam felett előre húztam.Persze hogy menjen a ruhámhot egy olyan hajgumit választottam amin tenyér nagyságú vörös rózsa díszelgett. Smink gyanánt, fekete szemcerkát, fekete szempillaspirált, és némi szájfényt használtam, de éppen csak annyit, hogy ne legyen nagyon természet ellenes.
Miután végeztem rápillantottam az órára, amit Seth a pontosságom kedvéért szerelt fel a fürdőbe, és háromnegyed 7 órát mutatott. Tényleg igaza volt, mert ha nem keltett volna, akkor már csak kicsit több mint fél óránk lett volna, de így még volt kerek egy teljes óránk és még pár percünk az elmaradhatatlan dolgokra.
Kimentem a fürdőből, és nagy megdöbbenésemre, Seth még mindig az ágyamon ült üveges tekintettel. Gyorsan leültem mellé, és szokás szerint magam alá húztam a két lábamat, majd átöleltem. Csak ekkor vette észre a jelenlétemet, majd végigmérte a ruhámat.
- Mi ez a ruha rajtad? - kérdezte.
Nem tudtam mit válaszoljak. Mit mondjak honnan tudom, hogy ez lesz ma a nagy napja? Mit mondjak, mért nem szóltam neki, és spóroltam meg a most következő kellemetlenségeket? Jó, hogy már napok óta az ékszeres boltok kirakatát nézegették amikor egyött sétáltunk, de akkor is mit mondhatnék, honnan veszem, hogy ez az a nap? Utálom, hogy ennyire nem találtam a szavakat, de jó bátyhoz méltóan észrevette a helyzet kellemetlenségét, és hirtelen témát váltott.
- Na ez nem lényeg. A lényeg az most következik. - mondta, és felém fordult, de mielőtt a szemembe nézett volna és folytatja a monológját belenyult a zsebébe és kivett valamit. - Szeretnék neked adni valamit. Ámde ez nem egy átlagos ajándék. Ennek ára van, mégpedig a segítséged. Ugyanis van egy nagy problémám... - kinyujtotta a kezét, és én is felé nyujtottam a kezemet. Mikor a kezünk egymás fölé ért kinyitotta az övét, és az enyémbe csúsztatta azt a valamit.
- De... - kezdtem az ellenkezést, de azért ökömbe zártam a kezemet az a valami fölött. Ekkor azonban belém hasított a felismerés. Széles vigyorra húzódott a szám, és felpattantam az ágy teteére, és elkezdtem rajta ugrálni, miközben kiabáltam örömömben. - Tudtam. Nem hiszem el reggel éreztem, hogy ez lesz. - Most már teljesen biztos voltam benne. A segítségem a támogatásba kell neki.
Ekkor egy fej kandikált be az ajtón, és egyből rámszólt.
- Ronnie mióta szabad ugrálni az ágyon? És mi az amit tudtál? - kérdezte.
Seth vett egy nagy levegőt, és kinyögte végre azt ami nekem már egy ideje világos volt.
- Ma megkérem Nina kezét.